Kőfejtő
Fertőrákosi Kőfejtő
Geológiai áttekintés
10-12 millió évvel ezelőtt, a miocén korszakban a Pannon-beltenger borította azt a területet, amelyet napjainkban Kárpát-medencének nevezünk. Ennek a tengernek az üledéke a lajtamészkő, amely a Lajta-hegységről kapta a nevét.
De miből alakulhatott ki ez a mészkő?
Ha közelebbről megnézzük a mészkövet, akkor tengeri állatok és növények maradványait - úgynevezett ősmaradványokat - láthatunk a belsejében. Ezek a fajok nagyrészt már nem találhatók meg napjainkban a tengerekben. Az ősmaradványok között találhatunk tengeri algát, osztrigát, kagylóféléket, tengeri sünöket és mohaállatokat, de a szerencsések akár cápafogakra is bukkanhatnak. A tengeri algák elhaltak és lerakódtak a tenger aljára. A Pannon-tenger hullámzása széttörte ezeket az alga vázakat és az így kialakult törmelék lerakódásából lett a lajtamészkő. A mészkőképződést egy távoli vulkán kitörése zavarta meg. A vulkán hamuja a tengerbe hullott és a tenger aljára szállva vékony tufaréteget alkotott, amely még napjainkban is megfigyelhető.
A falakon és az oszlopokon megkövesedett fésűs kagylók és osztrigakagylók állnak ki. Ezek a tengeri üledékek látják el márkajelzéssel az itt kibányászott mészkövet, ami számos középületen, emlékművön és síron megtalálható.
|
|
|
|
|
|
A bányászat története
A könnyen megmunkálható követ már az ókorban is fejtették. Ebből az anyagból épültek a római kori Sopron - Scarbantia - falai. A környéken több kisebb-nagyobb kőfejtő működött. A macskakői erdőben, a Rákos-patak mentén és a községi domb lejtőin is találhatunk még kisebb kőfejtőket.
A Fertőrákosi Kőfejtő első írásos említése Draskovich bíboros 1587-es urbáriumában található, amely kimondja, hogy ahány kőfaragó dolgozik a bányában, annyiszor 10 Ft-ot kell fizetni a püspökségnek. Ha a püspökségnek kellett a kő, akkor azt olcsóbban számították. Egy későbbi urbárium megváltoztatta ezt a rendelkezést. Ettől kezdve fizetés helyett minden tizedik kőtömböt le kellett adni a püspökségnek.
A Kőfejtő az 1848-as szabadságharc után is a püspökséghez tartozott. Az ipari méreteket öltő termelés 1857-ben - Simor János győri püspök idején - kezdődött. Ekkor a bécsi Baugesellschaft bérelte ki a Kőfejtőt. 50-100 helybéli napszámos dolgozott itt ebben az időben. A jó fizetségen felül bort, kolbászt és kenyeret kaptak, hogy bírják a nehéz fizikai munkát.
A Kőfejtő területén a felszíni fejtést alkalmazták a kő kibányászására. A pados fejtés azt jelentette, hogy felülről lefelé haladtak az ép kőzet irányába, közben meredek falakat alakítottak ki. A padok szélein hosszú vésőkkel réseket vágtak a kőbe. Ha a rések mélysége megfelelő volt, akkor vasékekkel felrepesztették a követ. Az így nyert hatalmas kőpadokat elmozdították a helyükről, majd lecsúsztatták a földre. Ha szükséges volt, akkor kocka alakú tömbökre darabolták fel a nagy kőpadokat. Ez a bányaművelés hozta létre a Kőfejtő gyomrában a sok folyosót és a 25 méter magas oszlopokat, amelyek pillérként tartják a felettük levő kőréteget. Hatalmas, 40-50 mázsás kőtömböket vájtak ki a kőfejtő gyomrából. Minél mélyebbre hatoltak, annál jobb minőségű követ tudtak kifejteni. Ezeket a kőtömböket 8-12 pár bivaly által húzott megerősített szekereken szállították el. A kitermelt kövek nagy részét Bécsbe vitték.
A kibányászott mészkő kiváló építőanyag és mivel jól lehetett faragni, ezért kedvelt szobrászati anyag volt. Ebből a kőből épült a bécsi városháza, a Szépművészeti és Természettudományi Múzeum, az egyetem. A Votivkirche építéséhez is innen szállították az építőanyagot. A magyarországi építkezéseknél is használták ezt a jó minőségű követ. Fertőrákosi kőből készült a lébényi templom, Sopron városfala és középületei, a győri székesegyház, számos környékbeli temető síremlékei és a Festetics-kastély is. Fertőrákosi mészkőből készültek a régi kőkerítések, a Sopron környéki szőlők és gyümölcskertek kőoszlopai, a határjelző kövek, Fertőrákoson a városfal, a templom, a pellengér, a kastély valamint az útmenti szobrok.
Az I. Világháború után az építkezéseknél a terméskövet felváltotta a vasbeton és a műkő, így háttérbe szorult a kő bányászata. 1931-ben fel akarták robbantani a Kőfejtőt, a lehulló törmelékek veszélye miatt, de végül elvetették ezt a szörnyű ötletet. A kő kifejtése a II. Világháborúig folyt. 1944-ben zsidó munkatábor működött a Kőfejtő területén. A bezárt kőbánya napjainkban turisztikai látványosság.
|
|
|
|
|
|
A Kőfejtő, mint turisztikai látványosság
A II. Világháború után megszűnt a bányászat a Fertőrákosi Kőfejtőben. Az egykori kőfejtő napjainkban turisztikai látványosság.
A Kövi Benge Tanösvény a Kőfejtő botanikai, zoológiai, geológiai értékeit mutatja be. A tanösvény névadója, a hazánkban csak itt élő kövi benge. A 35 tábla magyar, német és angol nyelven mutatja be a lejtősztyeppére jellemző állat- és növényvilágot. Találhatunk itt sziklai bengét, leánykökörcsint, tavaszi héricset, pacsirtafüvet, árvalányhajat. Gyakran láthatunk köveken sütkérező fürge gyíkot, sakktáblalepkét, és denevéreket is.
Több film helyszínéül is szolgált már a Fertőrákosi Kőfejtő. Itt forgatták a „Koldus és királyfi”, valamint „A kőszívű ember fiai” című filmek egyes jeleneteit.
Érdemes felkapaszkodni a Fertőrákosi Kőfejtő tetejére, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a környékre.
A Fertőrákosi Kőfejtő megtekintése 1 órát vesz igénybe.
Kilátó a Kőfejtő tetején
A Kövi Benge Tanösvény
Homoki pimpó
