Kilátó a Fertő-medencére

Bevezető

Magyarországról innen nyílik a legszebb kilátás a Fertő tóra. A Fertő mintegy 20 ezer éves, Közép-Európa harmadik legnagyobb állóvize és Európa legnyugatabbra fekvő sztyepptava és szikterülete. Nagyobb része Ausztriához, kevesebb mint 1/3-a pedig Magyarországhoz tartozik. A Fertő-táj és ennek részeként maga a tó is a világörökség része. Magyarországi partvidékén a Fertő–Hanság Nemzeti Park, az ausztriain a Neusiedler See – Seewinkel Nemzeti Park található.

Hosszanti irányban 36 km, szélessége pedig 7–15 km közt változik. Mélysége átlagosan 50-60 cm, a legmélyebb helyeken 180 cm.

A Fertő tó nagy része – nevéhez illően – „fertő”, azaz nádas mocsár, az ausztriai részén található nagyobb felületen nyílt vízi rész. A nádas mocsarat közlekedés céljára létrehozott csatornahálózat töri meg.

☞ Keresse a menüpontok között játékunkat! Jó szórakozást kívánunk!



A Fertő-tó

A kilátóról az egész Fertő tó és környezete látható.

„Ahol ma a Fertő tó található, ott régmúlt időkben egy mély völgy volt. A völgyben sok szép lány élt, ezért a völgyet sem hívták másképp: Leányvölgy. Ebben a völgyben vadászott szívesen Fraknó ura. Egyszer azonban dél körül sötétség borult a tájra, és heves vihar tört ki. A várúrnak sikerült egy kunyhóban, ahol egy özvegyasszony lakott a lányával, menedéket találnia. A várúrnak megtetszett a derék és szerény lány. Ettől kezdve mindig meglátogatta, ha a környéken vadászott. A várúrnak azonban volt egy gonosz felesége, aki nem nézte jó szemmel, hogy férje a szegény özvegyet és lányát látogatta. Elfogatta a lányt és kijelentette: boszorkány. A szegény lányt halálra ítélték, és a közeli tóba dobták. Ekkor a tó vize emelkedni kezdett, nőtt, nőtt és rövid időn belül elárasztotta a határt, az erdőket és a falvakat körös-körül. A szívtelen várúrnő is a habokban lelte halálát. Csak néhány embernek sikerült a hegyekbe menekülni. A menekültek később visszatértek a hegyekből, és letelepedtek a tó partján. Ők alapították Nezsidert. (Neusiedl am See, Ausztria)” A monda szerint így alakult ki a Fertő.


Fertő-tó, forrás: Shutterstock

A tó környéke az ún. „történelem előtti időkben” is lakott volt. Az 1847-es feltárások alkalmával kőkorszakbeli eszközöket, edényeket, állati csontokat tártak fel a medrében. Plinius a Kr. u. I. századból Lacus Peiso néven említi a tavat, amelynek környékén ekkor virágzó élet folyt. Ezt számos ókori római építménymaradvány és temető bizonyítja. A Fertőmeggyes felé tartó úton Mithras-barlang látható, ahol a római katonák a perzsa Napistennek emelt oltáron mutattak be áldozatokat.


Mithras-szentély, forrás: Wikipedia

A rómaiak után az V. század elején a hunok települtek be, majd a népvándorlás korában a gepidák, a longobárdok és az avarok éltek itt.

A Fertő tóra vonatkozóan főként királyi adománylevelekben találunk utalásokat. A legelső Imre király adománylevele (1199), amelyben Lőrinc grófnak adja a Fertő melléki, Balf és Fertőrákos közt fekvő Pakha-jószágot.

A Fertőnek, Magyarország második legnagyobb tavának a medre 315 km2 kiterjedésű – ezzel Közép-Európa harmadik legnagyobb állóvize és Európa negyvennegyedik legnagyobb tava – a legnyugatabbra eső sztyepp- és szikterülettel. Korát 20000 év körülire becsülik. Medrét valószínűleg az uralkodó ÉNY-i szél alakította ki. Hosszanti irányban 36 km, szélessége pedig 7–15 km közt változik. Mélysége átlagosan 50-60 cm, a legmélyebb helyeken 180 cm. Két patak ömlik a tóba: Okánál a Wulka, Fertőrákosnál a Rákos patak, de kisebb időszakos vízfolyások is táplálják, valamint a csapadékvíz. A vízrendezések előtt összefüggött a Hansággal és vízszintjét az Ikva, Répce, Rábca, Mosoni Duna határozták meg. Manapság Fertőújlaknál a Hanság főcsatornán lévő zsilippel állítják be a vízszintet. A egyes megfigyelések szerint a tó vize 7 éves periódusokban erősebben megárad és leapad.

Ha aszályos a nyár, annak a tóra nézve sokféle káros következménye lehet. A víznek 40-50 százaléka is elpárologhat, hőmérséklete elérheti a 32-34 fokot, ennek következtében sótartalma még nagyobb lesz, és a környező területen kivirágzik a sziksó.

A nagyon hideg és hosszan tartó teleken a Fertő tó nemcsak fenékig fagy be, hanem az iszap is kőkeménnyé válik.



Fertő-tó télen, forrás: sokszinuvidek.24.hu

Partvonala ezen hatások miatt folyamatosan változó, 100-120 évenként teljesen ki is szárad – utoljára 1866 és 1869 közt tűnt el, amikor is a fertőrákosiak száraz lábbal keltek át a tavon a boldogasszonyi búcsúra. Ennek emlékére a virágosmajori kápolna falára egy márványtábla került a következő felirattal: „A Boldogságos Szűz Mária tiszteletére és annak emlékezetére, hogy a rákosi hívek a kiszáradt Fertő medrén át 1869. október 3-án tartották Boldogasszonyba az első búcsújáratot.”

Egy legenda azt tartja, amikor a Fertő medencéje ki volt száradva, korsóval hordtak vizet a forrásból. Egy fiatal lánytól egy idős anyóka vizet kért, a lány azonban dölyfösen elutasította. Az idős asszony boszorkány volt, és megátkozta a lányt, aki elesett. A korsók eltörtek, a víz kifolyt, és a monda szerint addig folyt, amíg ismét feltöltötte a Fertő medencéjét.

A Fertő 1768 és 1770 közt Balaton méretűre duzzadt, és öt falut nyelt el. 1926 tavaszán és nyarán olyan magas volt a vízállás, hogy a Fertő magyar részén nem vághatták le a nádat.

A tó különleges jelensége az ún. ferde vízállás – viharos szél esetén nagy a tó északi és déli partja közti vízszint különbsége: 1888. március 29-én több mint 80 cm különbséget mértek Fertőboz és Nezsider (Neusiedl am See, ma Ausztria) vízállása közt.

A tó vize nátriumgazdag, erősen lúgos és sós, ezért – elsősorban a keleti részen – szikesedés tapasztalható. Sótartalma száraz időszakban 33-szorosa a Balatonénak.



Szélerőművek, Neusiedlersee Nemzeti Park, forrás: Shutterstock

A kilátóból megfigyelhetjük a széles nádövet, mely védett növények és állatok élőhelye. A nád hasznosítása a tájban élő ember fontos foglalkozása volt, régen nádtetős házak jellemezték a falvakat, ma pedig a nád fontos exportcikk. A nádöv mögött csillog a Fertő ezüstös, szürkés vize, a horizontot pedig a Fertőzúg (Seewinkel) szélerőművei, a jó időben látható Kis-Kárpátok vonulata és a pozsonyi vár látványa zárja le.

A Fertő-Hanság Nemzeti Park


A húszezer éves múltra visszatekintő tó 1977-től tájvédelmi körzet, 1979 óta az UNESCO bioszféra-rezervátum hálózatának tagja, 1989-ben pedig a „ramsari területek” (nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyek) közé is felvételt nyert.

Kirándulásuk során ne hagyják ki a Fertő-Hansági Nemzeti Parkot!

Mivel a tó területe ma két országra terjed ki – 75 km2 található hazánkban és 240 km2 Ausztriában –, elhelyezkedése megkívánta, hogy a tavat és környékét a két ország együttesen kezelje. Európa első határon átnyúló nemzeti parkjának a megalapítását az 1988 őszén kezdődő tárgyalások alapozták meg – először 1991-ben a magyarországi oldalon alakult meg a Fertő Tavi Nemzeti Park, ezt követte 1992-ben az ausztriai oldal Nationalpark Neusiedler See-Seewinkel. A közös nemzeti park felavatására végül 1994-ben került sor, addigra a magyar területhez már hozzácsatolták az 1976-ban alapított Hansági Tájvédelmi Körzetet – ettől kezdve neve Fertő–Hanság Nemzeti Park. Nem sokkal ezután  a Répce menti, csáfordjánosfai területek is ide kerültek – így lett a mai magyarországi terület 23 894 hektár, míg az ausztriai 10 500 hektár.

Fertő-medence térkép

A nemzeti park területe mozaikos, nem összefüggő szerkezetű. Fő részei: a Fertő-táj, a Fertőzug, a Hanság, a Tóköz és a Répce mente.

A park területét a Világ Természetvédelmi Unió (IUCN) elveinek megfelelően alakították ki. A nemzeti parkok övezeti besorolásának az a természetvédelmi jelentősége, hogy hosszú távra meghatározza természetvédelmi céljuk és rendeltetésük, természetvédelmi kezelésük és hasznosításuk stratégiai, illetve térbeli kereteit. Eszközt biztosít a természetvédelmi oltalom társadalmi elvárásként is jelentkező hatékonyabb gyakorlati érvényesítéséhez, és lehetőséget nyújt a természeti erőforrások fenntartható, a kiemelt oltalommal összeegyeztethető, jogszerű és kiszámítható hasznosítására, vagyis a nemzeti parkok övezeti besorolása hosszabb időtávban minden érintett érdeke.

A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény 2014. január 1-jén hatályba lépő módosítása nyomán nemzeti parkjainkat továbbra is három, de megváltozott elnevezésű és a korábbihoz képest eltérő módon, de egyértelműbben meghatározott rendeltetésű területi egységekbe: természeti övezetbe, természetkímélő hasznosítás övezetébe és szolgáltató övezetbe kell sorolni.

A természeti övezetbe tartoznak a nemzeti parkok azon területei, amelyek kizárólagos rendeltetése a táj és az ökoszisztéma természetes folyamatainak és szerkezetének helyreállítása, fenntartása, az ehhez szükséges feltételek biztosítása. A természetvédelmi kezelés célja a természeti folyamatok működésének biztosítása, elősegítése, valamint helyreállítása, az ehhez szükséges feltételek biztosítása. Ez a Fertőn a nádöv legbelsőbb területe és a sekély keleti öblök vidéke.

A természetkímélő hasznosítás övezetében a természetvédelmi kezelés és a természetkímélő hasznosítás térben és időben együttesen, vagy egymás mellett van jelen. Az övezeten belül elsődleges cél ezek összhangjának biztosítása. A természetvédelmi kezelés mellett a táji és a természeti értékeket nem károsító, a védelem céljainak eléréséhez nem feltétlenül szükséges, vagy elsősorban nem a védelem céljainak megvalósítására irányuló gazdálkodási, területhasznosítási tevékenységek is folytathatók.  Ilyen területek a legelők, az árasztással létrejövő szikes tavak  a sarródi határban és az aratott külső nádasok.

A szolgáltató övezetbe a nemzeti parkon belül elhelyezkedő települések (belterületek), beépített területek, üdülők, strandok stb. továbbá azon területek tartoznak, amelyeknek a funkciója, rendeltetése intenzív, rendszeres emberi jelenléttel jár.

A Natura 2000 elnevezésű hálózat magába foglalja az Európai Unióban madárvédelmi és élőhelyvédelmi irányelvek által meghatározott, tudósok által felmért különleges természetmegőrzési területek összességét. Ezzel a Fertő–Hanság Nemzeti Park igazgatóságának a fennhatósága alá összesen 18 – 4 különleges madárvédelmi és 14 kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület került.

A Fertő–Hanság Nemzeti Park növény- és állatvilága igen gazdag, a kilátóról jó idő esetén látni lehet a tó jelentős részét, az azt körbevevő mocsaras területet. Maga a kőfejtő és kilátó a nemzeti park „Fertő melletti dombsor” elnevezésű részén fekszik.

2001 óta a Fertő-táj UNESCO világörökségi listáján szereplő kultúrtáj. A listára a következő indokok miatt került fel:

A világörökség listára való felkerülés indokai a következők voltak:

  • Eurázsia legnyugatibb sztyepptavát magában foglaló terület;
  • állat- és növényföldrajzi határok találkozási helye;
  • kiemelkedő gazdagságú növény- és állatvilággal rendelkező, ember uralta táj, génbank;
  • ember és bioszféra-rezervátum harmonikus együttese;
  • változatos etnikai összetételű lakosság által létrehozott kultúrtáj;
  • nemzeti határokon átívelő, évszázados társadalmi-gazdasági, kulturális egység;
  • földhasználati formák több évszázados folytonossága;
  • egymást követő civilizációk gazdag régészeti öröksége;
  • geológiai, bányászati és esztétikai különlegességek;
  • a földhasználathoz kapcsolódó gazdag településépítészeti hagyományok;
  • gazdag és értékes műemlékállomány;
  • különösen értékes néprajzi örökség.


A Fertő tó nagy része – nevéhez illően – „fertő”, azaz nádas mocsár, az ausztriai részén található nagyobb felületen nyílt vízi rész. A nádas mocsarat közlekedés céljára létrehozott csatornahálózat töri meg. A mederben keletkezett iszapot a hullámzás szállítja és rakja le a szélső részekre – ez kedvez a nádas kialakulásának.


Fertő-tó, nádas, forrás: Shutterstock

Maga a nádas kevés növényfaj lelőhelye: nád, gyékényes és telelősás, ebszőlő, csucsor vagy mocsári aszat fordul elő benne, a ritkaságnak számító védett tengermelléki kákával. Maga a nádas többféle veszélynek van kitéve: alacsony vízállásnál  a belső területekre kevés frissvíz jut – különösen, ha a szél délről fúj –, ami a nádas kiritkulásához vezet. Ezt a csatornák folyamatos kotrásával próbálják elkerülni.

Ebszőlő, forrás: Wikipédia

Bár növényvilága nem túlságosan változatos, a védett nádasba nyúlóan kialakult öblök a madárvilág számára ideálisak. Sok, egyébként ritka madárnak ad otthont. A tó halállománya igen sokféle fajból tevődik össze, az elmúlt évtizedekben 35-féle kopoltyús jelenlétét mutatták ki, közülük a védett réti csík kivételével mindegyik szabadon horgászható. Kétéltű állománya is jelentős.

Vöröshasú unka, forrás: Wikipédia

A terület fészkelő és vonuló madárállománya különösen értékes.  A ritka kanalasgém Afrika északi és középső részén szeret telelni, az év többi részében azonban a nádasban él. Vonulási időszakban böjti és csörgő récék többezres csapatai gyülekeznek a tó vizén és indulnak telelőhelyeikre. Őket követik a réti sasok és az északi ludak.

Csörgő réce, forrás: Wikipédia

A bütykös hattyú nem tartozik a ritka madarak közé, az utóbbi években nagyon elterjedt. Elsőként a Fertő tónál jegyezték fel a költését, innen elindulva népesítette be a Dunántúlt. Bár növényevő állat, elfogadja az emberek által kínált táplálékokat is.

Szintén a Fertőn fészkelt először a színpompás tollazatáról megismerhető üstökösréce, melynek az élénkpiros csőrű, fekete begyű, a gácsérhoz képest egyszerű, tejeskávé színű tollú tojója – a kakukkhoz hasonlóan – időnként más fészkekbe is csempész tojásaiból.

Bütykös hattyú, forrás: Wikipédia

Elterjedt madár a homlokán ovális fehér szaruképződményről felismerhető zömök, fekete szárcsa, és a fején hosszú tollat viselő, fekete-fehér, fémesen csillogó tollú bíbic. A nádas és a sekély vizű részek madara a dankasirály, amely, gyakran a települések mellett, sőt ipari környezetben is látható. A nádas állandó lakója a jellegzetes hangú bölömbika.

Üstökös réce, forrás: Wikipédia

Viszonylag gyakori előfordulású a barna rétihéja is, amelynek szürke-fekete-vörösbarna színű hímjei jelentősen elütnek a sötétbarna tojóktól.

Barna réti héja, forrás: Shutterstock

A kócsagállomány a Kárpát – medence egyik legjelentősebb populációja, mellette a vörös gémek, az üstökösgémek és a kanalasgémek száma is jelentős. A nyári lúd, rózsaszín lábáról és csőréről ismeretes. Rokona, a nagy lilik vadászható, nálunk telelő, északi lúdfaj.

A nádasban énekesmadarak populációja is gazdag: fülemülesitke, barkós cinege, kékbegy nádirigó és cserregő nádiposzáta jellegzetes fészkelők.

A fertő melléki dombsor –lejtősztyepprétek és sziklagyepek



Barkós cinege, forrás: Wikipedia

A Fertő melléki dombsor, amelynek része a kőfejtőt magába foglaló domb is, természetvédelmi szempontból kiemelkedő jelentőségű – rengeteg védett és fokozottan védett növény és állatfaj élőhelye.

A dombsoron elsősorban gyertyános-kocsánytalan tölgy és cseres-tölgyes erdőtársulások vannak, időnként feltűnő molyhos-tölgyes foltokkal, de előfordul kislevelű hárs, mezei juhar, cseresznye és berkenye is. Mivel a táj folyamatos emberi beavatkozásnak volt kitéve, jelen formája sarjeredetű, s a korábbi sarjerdőgazdálkodás nyomait viseli – erdőszegélyekkel, tisztásokkal. Az emberi beavatkozás a beültetett idegen fajokon is nyomon követhető, ezért sokfelé fekete- és erdeifenyőt vagy akácot láthatunk.

Többféle veszélyeztetett növény nő a területen:

A kövibenge kis méretű, szemre jelentéktelen cserje, természetvédelmi szempontból a környék legjelentősebb faja, hiszen egész Magyarországon egyedül Sopron mellett, főként

a kőfejtőben található meg – ezért is nevezték el a kőfejtő ösvényét róla. Apró, sárgászöld virágai még a meredek, megközelíthetetlen falakon is megtalálhatóak.


Kövi benge, forrás: Wikipedia


Nőszirom, forrás: Wikipedia

A boldogasszony papucsa – népiesen rigópohár – sárga-bordó színezetű, orchidea formájú kosborfaj – régebben szép számban élt a Szárhalmi erdőben, de napjainkra mára csaknem teljesen elpusztult – nem kis részben a virágszedő kirándulók miatt. Rokona a bíboros kosbor, levéltelen szárán kora tavasztól nyíló bíbor és rózsaszín virágzata a Szárhalmi-erdőben és Margitbánya (Sankt Margarethen, Ausztria) környékén tűnik fel.

Szintén nagyon megritkult az apró nőszirom állománya, aminek alacsony, lila vagy halványsárga virágját kora tavasszal lehet látni – rokona a tarka nőszirom, szintén honos itt, elsősorban a kisebb nyiladékokon láthatók sárga alapon lila, bordó vagy barna mintázatú levelei.

Uhu, forrás: Shutterstock


Macskabagoly, forrás: Wikipedia


Fülesbagoly, forrás: Wikipedia

Több bagolyfaj él ezen a tájon, például az uhu (a népszerű meséből ismert Bubo bubo), a kistestű macskabagoly, a régen halálbagolynak nevezett kuvik (Pallas Athéné madara a mitológiában), de ezekben az erdőkben lakik a darázsölyv is, ami nevét arról kapta, hogy a földön levő darázsfészkeket fogyasztja előszeretettel. Az erdő rejtekét kedveli a héja is, ami gyorsaságáról, ügyességéről ismert.

Az erdei tisztásokon a korábbi legeltetések miatt ún. lejtősztyepprétek és sziklagyepek alakultak ki, melyeknek gazdag növényzete nagyon jellemző a fertőrákosi és margitbányai (Sankt Margarethen, Ausztria) kőfejtők környékére.

A Fertő-menti szikes réteknek, legelőknek is megvan a saját madárvilága: a nagy, zavartalan, füves területeket kedveli legnagyobb testű parti madárfajunk a hosszú, lefelé hajló csőrű nagy póling.

Ez a félős madár barnásfehér tollazatával remekül beolvad a környezetébe. Neve a hangjából ered: „poooli-pooóli” – kiáltja. Fokozottan védett faj. Ugyanitt szeret költeni a réti fülesbagoly is, ami nevét a fején található fehér pamacsokról kapta, és citromsárga szeme különbözik más baglyok narancssárga szemétől.

Itt fészkel a sordély nevű énekesmadár, amelynek különös szerepe van: indikátorfaj, létével jelzi, hogy megfelelő mennyiségű-e az adott területen az árokpartok, mezsgyék mennyisége. Ha ezek  a túl intenzív művelés miatt eltűnnek, eltűnik a sordély is. Védett madár. Érdekessége, hogy míg fiókáit bogarakkal eteti, felnőve magevővé válik. Hímjei vékony kórók végén egyensúlyozva énekelnek.

Nagy póling, forrás: Wikipedia

Magányosan álló fákon szeret megtelepedni a rendkívül ritka parlagi sas is.

A Fertő hajózásra és vitorlázásra egyaránt alkalmas, rendszeres hajójáratai vannak nagyobb települései (Fertőrákos, Mörbisch, Rust, Neusiedl am See, Illmitz, Podersdorf, Breitenbrunn) között. Nyaranta gyakoriak a vitorlásversenyek.

Sordély, forrás: Shutterstock

Látogatóközpont és bemutató majorság


Sarród település mellett, a Fertő–Hanság Nemzeti Parkban található az Esterházy Uradalom egykori gazdasági központja, a Lászlómajor. Ezen a területen látványos látogatóközpontot és bemutató majorságot alakítottak ki, amely termeiben a tájra jellemző hagyományos gazdálkodási formákat, az állattenyésztéshez kötődő régi népi mesterségeket ismerhetjük meg képi és tárgyi emlékekkel gazdagon kiegészítve, magyarázva.

Kirándulásuk során ne hagyják ki a Lászlómajor Látogatóközpontot!

A főépületben vetítővel felszerelt előadóterem van, a Fertő-táj és a Hanság természetvédelmének történetét ismertető tablósorral. A szemközti kiállítóhelyiségekben színesen, interaktív módon, ismeretterjesztő játékokkal mutatják be a nemzeti park élőhelyeinek érdekességeit.

Leghátul a régi magyar háziállatfajtákat bemutató karámsorok találhatóak a magyar szürke szarvasmarha, a házi bivaly, a mangalica, a magyar juh és baromfifajták csoportjával.

Míg az épületek közötti játszótér a kicsiknek, addig a nagyobbaknak és a felnőtteknek az interaktív természetismereti játékokból összeállított „élményösvény” nyújthat további kikapcsolódást.

Felhasznált irodalom:

  1. Pap bácsi (Mohl Adolf) (1926): Nyugatmagyarországi mondák és mondafélék- Győregyházmegyei Alap Nyomda, Győr
  2. http://www.fertorakosikirandulas.hu/fertorakos.html#amit_mindenkepp
  3. Kapott előzetes anyagok
  4. https://www.ferto-hansag.hu/hu/kornyezeti-neveles/kornyezeti-neveles-objektumai.html
  5. https://www.ferto-hansag.hu/upload/document/246/f8_kornyezeti_neveles_hun_preview_27bt.pd
  6. https://www.ferto-hansag.hu/upload/document/261/f1_novenyvilag_hun_preview_gqy2.pdf
  7. https://www.ferto-hansag.hu/upload/document/263/f2_a_ferto_madarai_hun_preview_uzgs.pdf
  8. https://www.ferto-hansag.hu/hu/okoturizmus/bemutatohelyek/bemutato-majorsag,-laszlomajor.html
Széchenyi 2020